Interjú Somogyi Krisztiánnal, Szakmai Igazgatónkkal

2021. júliusától Labdarúgó Szakosztályunk megkezdte Tehetségközponti működését, ennek első lépései között volt a szakmai igazgató kiválasztása. Vezetőink Somogyi Krisztiánt kérték fel erre a munkára, így júliustól az Ő felügyelete alatt zajlik utánpótlás képzésünk mindennapi élete.

Eltelt 3 hónap után beszélgettünk Somával, kértük, hogy meséljen magáról, mondja el véleményét az elmúlt időszakról, valamint terveit a jövőre nézve.

  1. Kérlek mesélj magadról, hogy a többiek is megismerhessenek:

Kezdem mindjárt azzal, hogy a Soma a becenevem 7 éves korom óta, közel 40 éve (nem most volt..) amit az első edzőm ragasztott rám. Ez annyira beleivódott a köztudatba, hogy sokan feltételezik ez a hivatalos nevem tulajdonképpen. A futballal kapcsolatos eddigi tevékenységemet mozgalmasnak, szerteágazónak, sokszínűnek mondanám. Utánpótlás játékosként a néhai KSI műhelyében kezdtem, a megszűnése után a BVSC-ben jártam végig a korosztályokat. Felnőttként NB I-ben (UTE, VÁC) és NB II-ben (ÉRD, KTE, CSEPEL) játszottam. S akkor jöjjenek a sokrétűségeknek a részletei. 22 évesen a TF középfokú végzettségemmel a zsebemben elkezdtem edzősködni, a GOLDBALL utánpótlás műhelyében, ahol fiatalon Soma bá-vá váltam. Ahhoz, hogy a teljes napomat a foci töltse ki, még kellett valami. Ez volt a kispályás labdarúgás vagy ma már futsal néven futó sportág. Ez a vetésforgó néhány évig tartott, 26 évesen a profi felnőtt nagypályás pályafutásom befejezése mellett döntöttem.  Egyúttal az edzői tanulmányaimat folytattam az egyetemen, s a TF-en szakedzői diplomát szereztem. A futsalban kiteljesedett a pályafutásom, többszörös magyar bajnoknak és kupagyőztesnek vallhatom magam (KÜLKER, RUBEOLA). Edzőként főleg az utánpótlás mentén dolgoztam, szinte minden korosztályhoz volt szerencsém az elmúlt 25 évben. A munkám során többnyire elit játékosok között, akadémiákon tevékenykedtem. Többek között az akkor még egyedülálló Sándor Károly Akadémián, majd 10 csodálatos, számtalan sikerrel átszőtt évet töltöttem a Honvéd MFA-n. Utána 2 évet voltam a Csákvár NB II-es csapat asszisztens edzője, ahol feladatunk volt a tehetségek integrálása a felnőtt labdarúgásba. 2019-ben a Székelyföld Labdarúgó Akadémia szakmai igazgatója lettem, amit az ismert vírushelyzet tört meg, s kényszerített a hazajövetelre.

  • Milyen tervekkel vágtál bele a szezonba? Mik a tapasztalataid a nálunk töltött 3 hónap után, hogy ítéled meg jelenlegi helyzetünket?

Elöljáróban feltétlenül szólnom kell arról, ami alapjaiban meghatározza a mindennapokat. A COVID szűnni nem akaró jelenléte megváltoztatta, megváltoztatja a dolgok fontossági sorrendjét, bizonytalanná teszi a jövőképet, valamint a tervezett munkamenet kivitelezését.

Ami a szakmai részt illeti egy sokismeretlenes egyenlettel találtam szemben magam. Ezalatt nem arra gondolok, hogy a nulláról kell valamit felépíteni, hanem arra a változó helyzetre, amit az MLSZ klub besorolási struktúrája teremtett a nyár folyamán. Mi sem bizonyítja jobban a klub működőképességét, minthogy Tehetség Központ besorolást kapott, a régió egyetlen klubjaként!

Ez egy komoly mérföldkő az egyesület életében, ami főleg a szakmai tevékenységének köszönhető, mintsem a létesítményhelyzetének… Erről meggyőztek a nyári tábor során szerzett tapasztalatok, a mai világból kiveszőnek tűnő emberközpontú légkört teremtve, a gyerekeknek minőségi időtöltést biztosító elfoglaltságot hoztak össze a leendő kollegáim. Ez a szemlélet meggyőzött arról, jó helyre sodort az élet. Szerencsésnek mondhatom magam, mert volt már részem ilyen hozzáállású kollegákkal együtt dolgozni, s tudom csak ilyen szellemiségű környezetben lehet alkotni.

S nem kérdés azzal, hogy TK lettünk komoly lehetőséget kaptunk arra, hogy szintet lépjünk, s megvalósítsunk egy magas szakmai színvonalú utánpótlás műhelyt, perspektívát nyújtva ezzel komoly célokkal rendelkező fiatal labdarúgónövendékeknek.

A kezdeti időszak kettős feladatot rótt rám. Egyfelől igyekeztem megismerni a klub dolgozóit, s általuk a struktúrát, valamint diagnosztizálni a feltételrendszert, egyúttal feltárni a munkakörülményekben rejlő lehetőségeket. Másfelől a szövetség támasztotta elvárásokat megismerni, s az erre az időszakra eső feladatokat teljesíteni.

  • Milyen tervek és feladatok várnak rád/ránk ebben a szezonban, illetve az azt követő 22/23-s időszakra?

Csapatban szerettem mindig játszani, amit alapvetően az egyénben rejlő kvalitások emeltek a magasba, s ez itt sincs másképp. Sokra hivatott, tettrekész, tenniakaró, fiatal edzők vesznek körül, akik tanulni, fejlődni szeretnének folyamatosan, amivel párhuzamosan elősegítik a klub előrelépését is.  Legfontosabb feladatunk a Monor Tehetségközpont szerepének integrálása a köztudatba, s ezzel együtt felépíteni egy olyan hálózatot, amely biztosítani tudja a régióban feltűnő tehetségeknek a megfelelő hátteret a felfelé áramoltatásban. Vezetőként megvannak az elképzeléseim hogyan, milyen lépésekre van szükség rövid, közép és hosszútávon ahhoz hogy, a küldetésünket teljesíteni tudjuk. A stratégiánkat kidolgoztuk, ennek mentén szeretnénk haladni, minden területen egyre precízebbé tenni a felépítettségünket. Azért azt el kell mondjam a TK minősítésünk révén egyes területen (pl: főállású edzők) komoly segítséget nyújt a központi támogatás, de több dologban jelentősen megnövekedtek a költségeink amire egyéb helyről kell a forrásokat előteremteni. Ez a rövid időszak is rávilágított, egyre többen szeretnének nálunk focizni, viszont így nagyon hamar szűkösnek bizonyulnak a pályalehetőségeink, elengedhetetlenné válik a tervezőasztalon már létező létesítmény megvalósulása.

Szerintem egy remek lehetőség a város számára, figyelemre méltó dolgot tudnánk alkotni. Remélem mások is látják az ebben rejlő potenciált és szívesen csatlakoznának előbb-utóbb a vízió megvalósításához, s egyben átérzik, ehhez bizony mindenféle támogatásra szükségünk van…