Felnőtt labdarúgó csapatunk rutinos játékosával, Farkas Ádámmal beszélgettünk. Szó esett az őszi szezonról, saját helyzetéről és a tavaszi szezon várakozásairól is.
Szia Farek! Bemelegítésnek egy könnyű kérdés: hogy teltek az ünnepek?
F.Á.: Köszönöm szépen, jól teltek. Számomra fontos ünnep a karácsony, ilyenkor végre együtt lehet a család. Igyekeztem pihenéssel tölteni a fennmaradó időt, ugyanis igen kemény fél év van mögöttünk.
Az elmúlt két átigazolási szezonban meghatározó játékosok távoztak. Te, illetve Bozsó vagytok, akik a rutint képviselitek. Milyen érzés, hogy már neked kell a fiataloknak példát mutatni?
F.Á.: Igen, ketten maradtunk a rutinosabb játékosok közül, érdekes szituáció, hiszen tisztán emlékszem, amikor én voltam fiatal és felnéztem a rutinosabb, idősebb játékosokra. Az idő nagyon gyorsan megy és ez a szerep felcserélődött. Igyekszem jó példát mutatni és segíteni nekik abban, hogy elérjék a céljukat. Jó érzés, mert azt látom, hogy megfogadják a tanácsainkat, akár a Bozsi, akár én mondok nekik valamit.
A tavalyi szezon végén az utolsó fordulókban nem léptél már pályára, illetve a felkészülési időszakot sem tudtad teljes értékű munkával kezdeni, majd az új szezon elején sem voltál még megfelelő állapotban. Hogyan élted ezt meg? A sérülés már abszolút a múlté?
F.Á.: Rettentő rossz érzés, ha egy játékos emiatt nem tud játszani. Szerencsére elkerültek a komolyabb sérülések az eddigi karrierem során, de amikor az voltam mindig türelmetlen voltam és rossz lelki állapotba kerültem. Ez most sem volt másképp, hosszas vizsgálatok után kiderült, hogy lágyéksérvem van. Meg kellett operálni. Utána egy hat hetes rehabilitációt kellett végig csinálnom, amit ezúton is köszönök Varró Tinának, aki szakszerűen segített ebben. A tavalyi szezon nem bántott annyira, mert ott sínen volt a csapat és jól játszottunk. Az idei szezon elejét viszont nagyon nehéz volt megélni, átélni kívülről. Alig vártam, hogy ebben a nehéz helyzetben pályára tudjak lépni és segíteni a csapatot. A sérülésem a múlté, szerencsére semmilyen fájdalmat nem érzek már.
Nagyon nehezen indult ez a szezon, a bíztató felkészülési mérkőzések után mindenki le volt döbbenve a bajnokság első szakaszában, hiszen semmi sem jött össze. Talán rajtad láttam legkevésbé, hogy magával ránt ez a negatív spirál, rutinos játékosként igyekeztél pozitív hangulatot kelteni az öltözőben, jól érzékeltem?
F.Á.: Egy fiatal csapattal vágtunk neki a szezonnak és belekerültünk egy olyan negatív szériába, ami bármely csapatnak nehézséget okozna. Nagyon nehéz volt megélni, mert láttam a srácokon, hogy akarják a sikert, mégsem jött össze semmi. Próbáltam pozitív maradni és ezt is sugároztam a csapattársak felé, hátha ezzel is segítek nekik. Természetesen én sem voltam jó lelki állapotban, ilyen még velem sem fordult elő soha. Igyekeztem nem mutatni, hiszen ha én összetörök, akkor mi lesz a többi fiatal játékossal? A pozitív hangulat szerintem nagyon fontos egy csapatnál, e nélkül nem tudsz sikeres lenni.
Az őszi szezon végére jöttek már az eredmények, és a befektetett munka kifizetődött. Végre gyűltek a pontok is, mi volt a kulcsa annak, hogy elindult a csapat felfelé?
F.Á.: Rengeteget dolgoztak a srácok, kívülről láttam mennyi melót tettek bele nyáron és tudtam, hogy előbb utóbb ennek meg lesz az eredménye. Amikor egy ilyen negatív spirálba bekerül a csapat, akkor abból csak úgy lehet kijönni, ha mindenki együtt 100%-al akarja ezt és akkor melléd áll végre a szerencse is. Szerintem ez a Cegléd ellen fordult át, amikor emberelőnybe kerültünk és kihasználtuk ezt, majd jó játékkal nyertünk. Ott átszakadt egy gát.
Kurucsai Milán több poszton is számít rád, hol érzed magad a legjobban?
F.Á.: Legjobban a pályán érzem magam, legyen az bármilyen poszt. Ott játszok, ahova a vezetőedző berak.
A MOL Magyar Kupában ott van a csapat a legjobb 16 között, ami a Monor SE történelmében egyedülálló. Várod már a Paks elleni mérkőzést? Hogyan lehet borítani a papírformát?
F.Á.: Jó érzéssel tölt el, hogy történelmet tudtunk írni a városnak, klubnak. Várom a Paks elleni találkozót, a bravúrhoz egységes csapatmunka, extra teljesítmények és szerencse is kelleni fog, de nem elképzelhetetlen. Első NB1-es győzelmem éppen a Paks ellen volt, ráadásul ott gólpasszt adtam és azzal nyertünk 1-0-ra ezzel most is kiegyeznék.
Vezetőedzőnk tavalyi tavaszi szezonja egyértelműen jól sikerült. Az őszi szezon utolsó mérkőzései pozitív eredményekkel zárultak, mit várhatunk a csapattól idén tavasszal, Illetve mit vársz saját magadtól, mivel lennél elégedett?
F.Á.: Azt várom, hogy ott folytatjuk ahol abbahagytuk. Nyílván lesznek változások is a keretben, ami befolyásolhatja a tavaszt. Szeretnénk minél előrébb végezni, jó játékkal előrukkolni. Magamtól azt várom, hogy ugyanúgy, ahogy eddig, tudjak segíteni a csapatnak és a fiataloknak, hogy meccsről meccsre rutinosabbak és jobbak legyenek.
Nem titok, hogy az U15-ös csapat vezetőedzője is vagy, hogyan értékeled az elmúlt félévet? A tavalyi bajnokságban elért szereplés okán, idén egy erős mezőnyben kell helyt állnotok a srácokkal, mi az, amivel a szezon végén elégedett lennél edzőként?
F.Á.: Igen az U15-ös csapatot is edzem a felnőtt futball mellett. Tavaly felkerültünk, ahogy mondani szokták a futballtérképre az U15el. Az ország legjobb 24 csapata közé tartozunk, amit óriási bravúrnak tartok. Mindig arra törekszem, hogy a játékosok fejlődjenek, és ami tudás bennem van, azt mind átadjam nekik. Az töltene el elégedettséggel, ha látnám, hogy sokat fejlődtek. Szeretnénk ebben az erős bajnokságban benne maradni. Végső célom és sikerem az lenne, ha egyik játékosom pár éven belül be tudna mutatkozni a felnőtt csapatban.
Köszönöm szépen, hogy válaszoltál a kérdésekre, sok sikert neked a pályán és a pálya szélén is! Hajrá Monor!
F.Á.: Köszönöm szépen! Hajrá Monor!